banner hirdetés
Logó   2017. Június 24. Szombat, Iván
 
banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

Nagykanizsa története

Nagykanizsa és környéke történetének kutatása több mint száz éves múltra tekint vissza. Rómer Flóris a magyar régészet egyik megalapítója a múlt század végén az elsők között hívta fel a figyelmet a város történeti emlékeire.

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. 1323-ban készült az első oklevél, amely először említi a várat. A Kanizsai nevet csak az Osl nembeli Lőrinc utódai veszik fel. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423-tól), ispotálya (1481-től) volt. Kanizsa két évszázadon keresztül a Kanizsai család birtokában volt. 1532-ben kihalt a család férfiágon s a birtok leányágon öröklődött tovább. A híres család utolsó sarja Kanizsai Orsolya volt, aki 1571-ben hunyt el  s ezzel kihalt a család.

1532-ben a Bécs ellen támadó török sereg keresztülvonult Kanizsán és nagy pusztítást vitt véghez. A kanizsai vár megerősítése 1554-ben kezdődött meg. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár ölelte körül. Kanizsa, Szigetvár 1566-os eleste után vált igazán fontossá, azonban nagyon megsínylette a Szigetvár eleste utáni gyakorivá vált török pusztítást. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett. 1600. október 22-én a vár török kézre került és vilajet központtá alakult. A törökök a várat átépítették és megerősítették. A városban a müezzin mellett tanító is működött. 
1690-ben felszabadították Kanizsa várát és 15 évig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott. Ezután a császár kivonta a katonaságot és a várat lebontásra ítélte. A várost eladományozta, mely így földesúri joghatóság alá került.

Kedvező földrajzi helyzete miatt Kanizsa lakossága jelentősen gyarapodott. A gyors növekedés oka elsősorban a bevándorlás volt. A városiak zömmel földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak, de növekedett  az iparos és a kereskedő polgárság létszáma is. A népesség gyarapodásával átalakult a város arculata és nagysága. A XIX. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a gimnázium, melyet 1765-ben nyitott Batthyány Lajos.

A XIX. század közepén a 13.000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város Zalában. 1848-ban Jellasics 30.000-es seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost, melyet keményen megsarcolt és kirabolt. A pákozdi vereség után a városlakók kiüldözték a horvátokat Kanizsáról. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid fellélegzést hoztak, az osztrákok véglegesen bevették a várost. Megtorolták a forradalmat kivégzéssel, börtönnel, a lakosság anyagi tönkretételével, az önkényuralommal.

A kiegyezést követően merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszott. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa - Prágerhof közti vasútvonalat, amelyet a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal, illetve a Nagykanizsa-Barcs vonal követte még a 60-as években. Bankok jöttek létre. A XIX. században megalakultak az első -modern értelemben vett- üzemek:1842-ben a Weiser Gépgyár, amely kazánokat és mezőgazdasági gépeket gyártott olasz és török exportra, 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt. ebben Francz Lajos villanytelepet üzemeltett. A város ipara egyre számottevőbb lett, a téglagyár, kefegyár, szeszgyár és a pótkávégyár sok embert foglalkozatott. 
Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonciskola alakult, 1872-ben, majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesült a zsidó kereskedők jóvoltából. 1862-ben megjelent a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala című lap. 1885-ben megnyílt a Városi Kórház. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén elkészült a belvárosi közvilágítás. Ezidőben két hatalmas laktanya működött Kanizsán. Az I. világháború első felében több mint 30.000 sebesültet ápoltak itt.

A trianoni békeszerződés után Nagykanizsa határszéli város lett. A lassan stabilizálódó rendszerben Kanizsa rengeteg helyi problémával küszködött: a szegénységgel és a nagymértékű munkanélküliséggel. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Elkezdődött a vízvezeték- és csatorna hálózat építése. Új családi házas negyed épült a Katonaréten. 1926-ban megnyitották a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővült. 1927-ben megépült a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat került, a város köztereit szobrokkal díszítették. 1928-ra befejeződött a Principális-völgy vízrendezése és a gimnázium beköltözött a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépült a város szélén a Gábor Áron laktanya. Az 1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolajat és földgázt. Megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa lett.

A világválság újra felkavarta a közhangulatot, de az 1930-as években megélénkült a város politikai élete, mely egyre szélsőségesebbé vált. A II. világháború újabb megpróbáltatást és nagy véráldozatot követelt a város lakóitól és a pusztulás szélére sodorta Nagykanizsát. A nyilasok fasiszta brutalitása tetőzte be a háborús idők rémségeit. 
1945. március végén érték el Nagykanizsát a világháború katonai eseményei. Az szovjet hadsereg 1945. április 1-jén "felszabadította" a várost. 1947-ben megtörtént a kommunista hatalomátvétel. Bekövetkeztek az államosítások, a választások helyett bevezetett szavazások, majd a tanácsrendszer. A diktatúra és a nagy szegénység félelmet és ellenszenvet váltott ki a lakosságból. Az 1960-as években kibontakozó Kádár rendszer "puha diktatúrájával", reformjaival és az életszínvonal emelésével viszonylag hamar nyugalmat teremtett. A viszonylag szabadabb légkör, a Nyugat-Európa tőkés országainak megnövekedett bizalma, az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott.

1990-ben megtartották az első szabad választásokat a rendszerváltás után. A rendszerváltás során megszűntek a pártbizottságok. Az új önkormányzati rendszerben a megyei jogkör nagymértékű visszavételével, valamint a megyei önkormányzatba delegált képviselők jogkörének egyidejű emelésével a város szerepe megnőtt. Ehhez járult az is, hogy Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A politikai pártok mellett szaporodtak a városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek.

 


banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

Információk
Rólunk
Felhasználási szabályzat
Kapcsolat
Adatkazelési szabályzat
Netkanizsa.hu © 2007 - 2015. Minden jog fenntartva!