hirdetés________________hirdetés________________hirdetés banner hirdetésbanner hirdetésWeboldalunk kizárólag harmadik fél által közvetített cookie-kat használ. A böngészés folytatásával jóváhagyja a közvetített cookie-k használatát.
Logó   2024. November 15. Péntek, Albert, Lipót
 
banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés


Nagykanizsa története

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. 1323-ban készült az első oklevél, amely először említi a várat. A Kanizsai nevet csak az Osl nembeli Lőrinc utódai veszik fel. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423-tól), ispotálya (1481-től) volt. Kanizsa két évszázadon keresztül a Kanizsai család birtokában volt. 1532-ben kihalt a család férfiágon s a birtok leányágon öröklődött tovább. A híres család utolsó sarja Kanizsai Orsolya volt, aki 1571-ben hunyt el  s ezzel kihalt a család.

              
                                                                   Inkey-kápolna

1532-ben a Bécs ellen támadó török sereg keresztülvonult Kanizsán és nagy pusztítást vitt véghez. A kanizsai vár megerősítése 1554-ben kezdődött meg. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár ölelte körül. Kanizsa, Szigetvár 1566-os eleste után vált igazán fontossá, azonban nagyon megsínylette a Szigetvár elvesztése utáni, gyakorivá vált török pusztítást. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett. 1600. október 22-én a vár török kézre került és vilajet központtá alakult. A törökök a várat átépítették és megerősítették. A városban a müezzin mellett tanító is működött. 
1690-ben felszabadították Kanizsa várát és 15 évig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott. Ezután a császár kivonta a katonaságot és a várat lebontásra ítélte. A várost eladományozta, mely így földesúri joghatóság alá került.

               
                                                  A  Bolyai János Általános Iskola épülete

Kedvező földrajzi helyzete miatt Kanizsa lakossága jelentősen gyarapodott. A gyors növekedés oka elsősorban a bevándorlás volt. A városiak zömmel földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak, de növekedett  az iparos és a kereskedő polgárság létszáma is. A népesség gyarapodásával átalakult a város arculata és nagysága. A XIX. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a gimnázium, melyet 1765-ben nyitott Batthyány Lajos.

A XIX. század közepén a 13.000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város Zalában. 1848-ban Jellasics 30.000-es seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost, melyet keményen megsarcolt és kirabolt. A pákozdi vereség után a városlakók kiüldözték a horvátokat Kanizsáról. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid fellélegzést hoztak, az osztrákok véglegesen bevették a várost. Megtorolták a forradalmat kivégzéssel, börtönnel, a lakosság anyagi tönkretételével, az önkényuralommal.

               
                                                                A Városháza épülete

A kiegyezést követően merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszott. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa - Prágerhof közti vasútvonalat, amelyet a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal, illetve a Nagykanizsa-Barcs vonal követte még a 60-as években. Bankok jöttek létre. A XIX. században megalakultak az első -modern értelemben vett- üzemek:1842-ben a Weiser Gépgyár, amely kazánokat és mezőgazdasági gépeket gyártott olasz és török exportra, 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt. ebben Francz Lajos villanytelepet üzemeltett. A város ipara egyre számottevőbb lett, a téglagyár, kefegyár, szeszgyár és a pótkávégyár sok embert foglalkozatott. 
Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonciskola alakult, 1872-ben, majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesült a zsidó kereskedők jóvoltából. 1862-ben megjelent a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala című lap. 1885-ben megnyílt a Városi Kórház. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén elkészült a belvárosi közvilágítás. Ezidőben két hatalmas laktanya működött Kanizsán. Az I. világháború első felében több mint 30.000 sebesültet ápoltak itt.

            
                                                                 Az Órapavilon

A trianoni békeszerződés után Nagykanizsa határszéli város lett. A lassan stabilizálódó rendszerben Kanizsa rengeteg helyi problémával küszködött: a szegénységgel és a nagymértékű munkanélküliséggel. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Elkezdődött a vízvezeték- és csatorna hálózat építése. Új családi házas negyed épült a Katonaréten. 1926-ban megnyitották a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővült. 1927-ben megépült a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat került, a város köztereit szobrokkal díszítették. 1928-ra befejeződött a Principális-völgy vízrendezése és a gimnázium beköltözött a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépült a város szélén a Gábor Áron laktanya. Az 1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolajat és földgázt. Megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa lett.

A világválság újra felkavarta a közhangulatot, de az 1930-as években megélénkült a város politikai élete, mely egyre szélsőségesebbé vált. A II. világháború újabb megpróbáltatást és nagy véráldozatot követelt a város lakóitól és a pusztulás szélére sodorta Nagykanizsát. A nyilasok fasiszta brutalitása tetőzte be a háborús idők rémségeit. 
1945. március végén érték el Nagykanizsát a világháború katonai eseményei. Az szovjet hadsereg 1945. április 1-jén "felszabadította" a várost. 1947-ben megtörtént a kommunista hatalomátvétel. Bekövetkeztek az államosítások, a választások helyett bevezetett szavazások, majd a tanácsrendszer. A diktatúra és a nagy szegénység félelmet és ellenszenvet váltott ki a lakosságból. Az 1960-as években kibontakozó Kádár rendszer "puha diktatúrájával", reformjaival és az életszínvonal emelésével viszonylag hamar nyugalmat teremtett. A viszonylag szabadabb légkör, a Nyugat-Európa tőkés országainak megnövekedett bizalma, az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott.

1990-ben megtartották az első szabad választásokat a rendszerváltás után. A rendszerváltás során megszűntek a pártbizottságok. Az új önkormányzati rendszerben a megyei jogkör nagymértékű visszavételével, valamint a megyei önkormányzatba delegált képviselők jogkörének egyidejű emelésével a város szerepe megnőtt. Ehhez járult az is, hogy Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A politikai pártok mellett szaporodtak a városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek.


                                                   Kanizsa vára Thúry György idejében
 


                                                                   Google térkép


banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

Apróhirdetésingyen.hu

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

banner hirdetés

Rólunk
Szabályzat
Partnereink
Kapcsolat / Impresszum
Copyright © Netkanizsa.hu 2007-ben alapítva. Minden jog fenntartva!